Tippek

Néhány javaslat, hogy hogyan is álljunk neki a kisgyerekek idegennyelv-oktatásának:
  • Tanuljuk meg magunk is az adott idegen nyelvet tisztességesen! Ez viccesnek tűnhet, de nem annak szántam. Többen gondolják azt, hogy ahhoz, hogy megtanítsuk a gyereknek azt, hogy „Der Apfel ist rot.”, elég, ha mi magunk tudjuk azt, hogy „Die Äpfel sind rot oder grün.”, hiszen ez már több is, mint amit a gyereknek tudni kell. De sajnos ez nem így működik. Fontos, hogy lehetőleg az egész foglalkozás alatt kizárólag idegen nyelven beszéljünk a gyerekekkel. Ez több okból is fárasztó lehet, de ez egy hosszú távú befektetés, és meg fog térülni! (Lehet, hogy a gyümölcsét nem mi fogjuk learatni, hanem a következő tanító néni, tanár néni/bácsi, de minket tegyen boldoggá a tudat, hogy részünk volt benne!) Fárasztó lehet azért, mert ha nem megy tökéletesen nekünk sem az adott idegen nyelv, akkor megterhelő hosszasan a nyelvre koncentrálni. Másrészt fárasztó azért is, mert a gyerekek nem értik, amit mondunk, és jóval körülményesebb, időigényesebb megértetni magunkat, elmagyarázni egy feladatot, játékszabályt stb., mintha azt anyanyelven tennénk. De nem mindig a könnyebb út a sikeresebb. Hogy miért is olyan fontos, hogy a gyerekek a lehető legtöbbet hallják az idegen nyelvet, arról a Nyelvoktatás kisgyermekkorban résznél bővebben olvashatsz.
  • Használjunk bábot! Miért használjunk? Mert jó! J Először is, a gyerekek imádják. Ennyi már elég is lenne indoknak. De amellett, hogy mókás, hasznos is. Egy báb ki tudja zökkenteni a gyerekeket a saját világukból és egy mesebeli világba viheti őket, ahol egészen megfeledkezhetnek magukról, ami megfelelő irányítással nagy hasznukra válhat.  Sokkal közvetlenebbül viselkedhetnek egy bábbal, mint egy idegen felnőttel, bátrabban beszélnek hozzá, és ez a visszahúzódóbb gyerekeket is kommunikációra készteti. Könnyebben megnyílnak, társuknak érzik a bábot, nem pedig egy tanárnak/óvónőnek, aki irányítja őket. Ahhoz, hogy jól tudjunk bábozni a gyerekeknek, meg kell tanulnunk bábozni. Választani kell egy figurát, ami közel áll hozzánk és a gyerekekhez. Ki kell találni neki egy karaktert, hogy következetesek lehessünk, és ne essünk ki a szerepből. Kell egy jó hang, ami ne legyen túl idétlen, mert csak vihorászni fognak rajta, ráadásul idegen nyelven különösen fontos, hogy tisztán értsék. De mindenképpen picit más legyen a hangja, hogy a gyerekek meg tudják különböztetni, hogy mikor beszélünk mi, mikor a báb.
A bábozás elsajátításához én ezt a könyvet ajánlom.
(Na például ennek a könyvnek az elolvasásához is hasznos lehet az 1. pontban leírt javaslat. J )
Nekem a következő bábjaim vannak:
1.       Hans Hase. Róla bővebben a Taneszközcsomagok címszó alatt.
2.       Thobias. Aki leánykori nevén egyébként NinoJ


3.       Van egy kutyusom is. Őt még nem használtam. Még el sem kereszteltem. Őt majd mint Thobias házi kedvencét szeretném a gyerekeknek bemutatni, de még nem került rá sor.


4.       Készül egy saját bábom is, saját ötletekkel. Ha készen lesz, mutatom!
  •  Tervezzük meg előre a tanmenetet! Meghallom ezt a szót, hogy „tanmenet”, és nincs jó érzésem tőle. Ez vmi szükséges rossz, vmi kötelező, macerás, felesleges adminisztráció, ami a hasznos teendőimtől veszi el az időt.  Igen, ha nekem kell megírni. J Bezzeg ha készen kapom a kezembe, azért az milyen jó tud lenni! J A lényeg, hogy kell, hogy legyen vmi tervünk, hogy mit szeretnénk egy-egy foglalkozáson csinálni, hogy mit szeretnénk év végéig elérni, hogy egyhangú se legyen, hasznos is legyen, a gyerekek is jól érezzék magukat, a szülők is elégedettek legyenek, és tannév végén visszagondolva azt mondhassunk, hogy igen, megérte!
    Elég evidensnek tűnhet, hogy egy órára fel kell készülni, de azért megemlítem, mert ami elméletben megy, az a gyakorlatban nem mindig működik tökéletesen.
    Úgy épüljön fel egy foglalkozás, hogy a gyereknek ne lankadjon közben a figyelme, ne legyen egyhangú, jól érezze magát, játsszunk, mozogjunk, énekeljünk, de azért arra figyeljünk, hogy a móka és mulatság között vmi újat és hasznosat mindig csempésszünk az órába. Kell, hogy a tananyag egymásra épüljön, a gyerekek életkorához, igényeihez, képességeihez igazodjon. De ezt hosszasan nem taglalom, mert kellett, hogy mindenki tanulja az iskolában. (Mármint aki pedagógus.) Csak ne is felejtsük ezt el!  Mert ha félvállról vesszük, olyankor fordul elő, hogy jobb ötlet híján az ABC dalt tanítjuk négy éves gyerekeknek. Amit lehet, hogy a gyerek vígan énekel, csak semmi értelme.
    Egyébként, amíg nincsen sok tapasztalatunk és azt sem tudjuk, hogy hogyan kezdjünk hozzá, akkor érdemes szerintem vmilyen taneszközcsomagot beszereznünk, ami alapjául szolgálhat a foglalkozásoknak. Aztán ha van egyéb ötletünk, időnk, energiánk, akkor kiegészíthetjük ezzel-azzal, ha nincs, akkor meg mindig van hová nyúlni. Erre néhány példa a Taneszközcsomagok címszó alatt.

Hát ezek a leglényegesebb pontok jutottak eszembe. Egyelőre.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése