Szókincsbővítés

Összegyűjtöttem néhány feladattípust, amivel a gyerekek szókincsét szoktam bővíteni, rögzíteni. Mert a nagyobbaknál megtehetjük, hogy leíratjuk velük a szavakat a szótárba, és azt mondjuk, hogy tanulják meg. Na ők sem fogják mondjuk ezért aranyba foglalni a nevünket, és a hatékonysága is erősen megkérdőjelezhető, de nem lehetetlen feladat. A kicsiknél viszont muszáj megerőltetni a fantáziánkat, ha vmi eredményt szeretnénk elérni. Nem rossz ötlet az sem, ha fogunk egy labdát, mondjuk magyarul a szót, és akinek dobjuk, az válaszol németül. Próbáljuk ki, és figyeljük meg, hogy mikor fogják megunni. Gyanítom, hogy nem kell sokáig várnunk.

Ennek elkerülése érdekében íme néhány ötlet:

 Plakát. Új témakör bevezetésénél szoktam hozni egy plakátot az új szavak képeivel. (A jelentésük is rá van írva. Nem azért, hogy ösztönözzem az ovisokat az olvasásra, hanem mert úgysem zavarja őket a betű, akkor meg elfér rajta, így jó lehet a plakát nagyobbaknak is.) Először szépen sorban elmondom nekik a szavakat. Ez unalmasnak tűnhet, de ilyenkor még figyelnek, mert az újdonság ereje még leköti a figyelmüket. Aztán megkérdezem a szavakat, ők pedig lelkesen mutatják a plakáton. Végül én mutatom, és ők mondják. Na itt szokott a lelkesedés elfogyni, ha az összes szó teljesen ismeretlen.


           Zsák. Ha a plakátról megbeszéltünk mindent, akkor jön a zsákom. Amibe a plakáton szereplő dolgok közül rejtek néhányat. A gyerekeknek húzni kell belőle, és tapintás útján kitalálni, hogy mi lehet a kezükben. Ez mindig jó móka. Aki amit húzott, magánál tartja, és a végén egyesével, mindet megnevezve visszatesszük őket a zsákba.


      Színező. Ezek után kapnak egy zsákos színezőt, amibe különböző dolgok vannak rajzolva. Ezek közül ki kell színezniük azt, amit a zsákban találtak. (Közben a plakát elől maradhat segítségnek.) Ha mindenki végzett, leellenőrizzük, hogy tényleg az van-e a zsákban, amit színeztek. Vagy kaphatnak egy üres zsákot is, amibe rajzolniuk kell. 

Hideg-meleg. A zsákba rejtett tárgyakkal játszhatunk többféleképpen. Például „hideg-meleg” játékot. Egy gyereket kiküldünk, és egy előre egyeztetett dolgot elrejtünk vhová. A gyerek bejön, és elkezdi keresni. A többiek pedig segítik a keresésben, csakhogy nem a jól megszokott hideg-meleg kifejezésekkel, hanem az elrejtett tárgy nevének egyre hangosabb, vagy halkabb mondogatásával. Elrejtünk például egy almát, és ha a gyerek közeledik az alma felé, egyre hangosabban és gyorsabban mondogatjuk, hogy Apfel, Apfel, Apfel, Apfel!

 Melyik hiányzik? Kirakjuk szépen sorban a tárgyainkat, megbeszéljük mi micsoda, a gyerekek becsukják a szemüket/megfordulnak, mi pedig közben elveszünk egy tárgyat. Ki kell találni, melyik hiányzik. Ezt persze lehet kártyákkal is játszani, de nyilván jobb, ha sikerül plüss vagy műanyag kütyüket összegyűjtenünk.

Tanuló kártyák. Minden tanult szóról van egy kis kártyám. Az adott szó névelője színének megfelelő színű lapra nyomtatva. A hímnevű főnevek kékek, a nőneműek pirosak, a semleges neműek sárgák. (Sok helyen a semleges nem színe a zöld, de például nálunk itt az iskolában sárgának tanulják, így én is így tanítom, hogy ne legyen belőle keveredés.) Ami nem főnév, az sima fehér papíron van. Ezeket a kártyákat különféleképpen fel lehet használni. A legegyszerűbb módja, hogy lefordítjuk a kártyákat, a gyerekek húznak, amit meg tudnak nevezni, megtartják, amit nem, megy a pakli aljára. Ez mondjuk olvasni tudó gyerekeknél az én kártyáimmal annyira nem jó, mivel a hátuljára van írva a szó. 
J Merthogy ezeket a kártyákat használom nagyobbaknál is. Ilyenkor csak annyi a teendő, hogy képpel felfelé kell a kártyákat tenni.

      Árnyék kép. Van a plakátokról egy árnyék képes variációm. (Csak kisebb.) Ezekre rápakoljuk a megfelelőjüket a kis kártyák közül. Majd a végén úgy szedjük vissza őket, hogy mindenki tetszőlegesen választhat egyet-egyet, amit tud. (A gyümölcsöknél nyilván a kivi és az ananász a legkapósabb, a végére marad a cseresznye és barack. J )
     

Bomba. Van a Tick Tack Bumm nevű társasjáték. Van ebben egy bomba. Amit ha bekapcsolunk, tetszőleges idő után felrobban. Kártyákat lefordítva középre rakom. A gyerekek a bombával a kezükben húznak egyet, ha megnevezték, a kártyát letehetik, a bombát továbbadják. Akinek a kezében felrobban, az megtartja a kártyát. Itt most az veszít, akinek a végén a legtöbb kártyája van. A bomba híján játszható a játék tojásfőző órával is. A bomba annyival jobb, hogy azt egy egyszerű gombnyomással elindítom, és nem tudhatom, hogy mikor fog robbanni. Na meg viccesebb is.

      Befőttes fedél. Keresünk a színdobókocka színeinek megfelelően hat különböző színű befőttes fedelet. Ha nem találunk, le is festhetjük őket. (Amúgy sem könnyű hat különböző színű fedőt összeszedni, pláne nem olyan színekben, ami általában egy színdobókockán van. Én véletlenül találtam itthon egy megfelelő kockát, de a fekete és a fehér szín nem jellemző rajtuk. Úgyhogy marad a festés. Vagy a befőttes fedőn, vagy a kockán. L )A kártyáink közül kiválasztunk kb. 20 darabot, amit képpel felfelé kiterítünk. Ezek közül hatot letakarunk a befőttes fedelekkel. Dobunk a színdobókockával, amilyen színt dobtunk, az annak megfelelő színű fedő alatt lévő kártyát kell megnevezni. Ha sikerült, a gyerek megtarthatja a kártyát, és ráteszi a fedőt egy másikra. Ha nem találta ki, visszateszi rá. A végén az nyer, aki a legtöbb kártyát gyűjtötte.


      Szembekötős. Bekötjük az egyik gyerek szemét. Megbeszéljük, hogy mondjuk jobb oldalra tegye a piros dolgokat, balra a sárgákat. Adogatjuk a kezébe a kártyákat, mondjuk, hogy mi van rajta. Pl.: Kirsche-jobbra, Zitrone-balra. A végén levesszük a kötést, és közösen ellenőrizzük. Szortírozhatunk névelő alapján is. Így a végén a kártya színe alapján könnyen látjuk, hogy helyes-e a megoldás.

 Patsch! Kiterítem a kártyákat középre, mondom a nevüket, aki először megtalálja, rácsap, és mondja, hogy Patsch! Érdekesebb légycsapóval játszani, csak úgy picit több hely kell hozzá. (Hasznos lehet leszögezni, hogy egy körben mindenki csak egyet üthet, különben össze-vissza fognak patscholni.)


           Szerencsekerék. Van nekem egy IKEA-s forgótálcám. Erre táblagyurmával ráragasztom a kis képeket, a gyerekek kiteszik a mutató ujjukat, megpörgetem a tálcát, amikor megáll, az ujjuknál lévő kártyát kell megnevezni. Ha tudja, megtarthatja, és teszünk a kerékre másikat. Ha nem tudja, marad a tálcán. A végén az nyer, aki a legtöbb kártyát gyűjtötte.

      Memória játék. A játékszabályt gondolom mindenki ismeri, úgyhogy nem részletezem. A memória kártyáim lehetőség szerint olyanok, hogy az egymáshoz tartozó párok nem teljesen egyformák. Például különböző a színük, vagy vidám-szomorú, egyes-többesszám alkot egy párt. Így egyrészt két dolgot is lehet vele gyakorolni, ha van rá igény, másrészt pedig mivel a képek nem egyformák, így nem tudnak csupán a vizuális memóriájukra hagyatkozni. Ezen kívül természetesen ki is mondjuk mindig hangosan az adott képen szereplő szót. Egész kicsiknél egyébként játszhatunk úgy, hogy a felfordított kártyákat nem kell visszafordítani, ha nem talált párt. Marad képpel felfelé, így a következőnek könnyebb dolga van. A lényeg úgyis az, hogy mindenki örüljön! J

       Vannak nagyobb méretű memória kártyáim is:
   Ezekkel méretéből adódóan táblán is lehet játszani, mondjuk így:
(A fényképen a kis kártyáimat használtam, mert a nagyok nem fértek rá itthon a táblámra.)
      A gyerekek mondják, hogy melyik oszlop melyik sora, és én fordítom fel a kártyákat. Ha így akarjuk használni, érdemes mágnescsíkot ragasztani a kártyákra, könnyebb kezelni. 

 Domino. Kioszthatom a dominókat egyszerűen, és csak simán sorba rakjuk. Vagy ennél érdekesebb módja, hogy akinél a START kezdetű van, értelemszerűen az kezd. Mondja, hogy mi van a képen. Akinél az a dominó van, aminek a bal oldalán lévő képét hallottuk, az mondja hangosan az adott dominó jobb oldalán lévő képét. Tehát ha a kezemben van eza dominó, és hallom, hogy Melone, akkor mondom, hogy Traube. Majd leteszem a dominót a kezemből, de képpel lefelé. Ha a Ziel-hoz értünk, és senkinek nem maradt dominó a kezében, akkor jól dolgoztunk. Ha maradt, akkor vki figyelmetlen volt.  

 Triomino. A Triomino csak képekkel egy sima kirakó. Mindenki kap egyet, vagy ketten kapnak egyet, kirakják, a végén pedig elmondják róla a szavakat.


      Bingo. Vannak gyerekek, akik annyira nem szeretik a memória játékot, mert vak tyúk is talál szemet alapon játsszák, míg a társaik gondolkodnak is közben, így nem sok sikerélményük van. Na nekik jó a bingo, mivel ez teljes mértékben a szerencsén múlik, mindenki egyenlő eséllyel indul. Addig játsszuk, amíg nem nyer mindenki legalább egyszer. Mindenki választ magának egy táblát, kap hozzá 6 db „bogyót”, én húzom a kártyát, mondom, hogy mi van rajta, és akinek van a tábláján, az tesz az adott képre egy bogyót. Majd leteszem a kártyát képpel felfelé az asztalra, hogy aki nem értette, hogy mit mondtam, ő is képbe kerüljön. Akinek először megvan mind a hat, ő nyert!

Legekreis. Kirakjuk szépen körbe a kártyákat. Közben megbeszéljük, hogy mi micsoda. Mindenki kap egy bábut, amit ráhelyez egy tetszőleges mezőre. Választ magának mindenki egy táblát az adott témakörhöz tartozó bingo táblák közül, ehhez kapnak 6 db bogyót. Dobókockával dobnak, amennyit dobtak, annyit lehet lépni tetszőleges irányba. Amelyik mezőre érkeztek, arra a képre tehetik a bogyójukat a táblán. Ha a Jokerre lépnek, választhatnak. Az nyer, akinek először megvan mind a hat.

      Kukacos társas. Hagyományos lépegetős társasjáték. Ahányat dobnak, annyit lépnek. Ha a gyerek meg tudja nevezni a szót, ahová lépett, maradhat. Ha nem, visszamegy, ahonnan indult. Az nyer, akik előbb a kukac végére ér.

      Sudoku. A sudoku egy logikai játék, szabályait nem részletezem. Amíg a gyerekek törik a fejüket rajta, lehet nekik segíteni, ha ezt nem igénylik, akkor csak a végén ellenőrzéskor ismételjük át együtt a szavakat. Figyeljünk közben arra, hogy amíg a gyerekek rakosgatják a képeket, beszélnek-e közben. Gyanítom, hogy igen. Na ilyenkor kell nagy egyetértésben velük együtt hangosan gondolkodni, németül, hogy ösztönözzük őket arra, hogy ne az anyanyelvükön járjon az eszük.

Fuss oda! Ha elég nagy helyünk van hozzá, 4-5 tárgyat, vagy képet elhelyezünk a szoba/terem különböző pontjain. Amelyik nevét mondjuk, ahhoz kell odaszaladni.

Zauber Kreisel. Van egy ilyen társasom.
Ebben van egy pörgettyű, amibe különböző képeket lehet helyezni. Pörgetés után leemelem a tetejét, és amíg pörög, a gyerekek megpróbálják kitalálni, hogy milyen kép van benne. Amikor megáll, kiderül, hogy ki tippelt jól. Ebbe a pörgettyűbe készítettem saját kis kártyákat. 3 cm-es körökbe olyan képeket teszünk, amilyent akarunk.


Egy-egy témakörnél felesleges egyszerre az összes játékot végigjátszani, mert annál előbb megjegyzik a gyerekek a szavakat. Azzal érdemes többet játszani, amit az adott csoport jobban szeret, érdemes témakörönként különböző játéktípusokat játszani, és persze sokat kell később is ismételni.

Első körben nagyvonalakban ennyi. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése