Nyelvoktatás kisgyermekkorban

Miért hasznos a nyelvoktatás kisgyermek korban?

Megpróbálom a lényegét röviden és tömören összefoglalni. Hogy én mit gondolok erről. Az óvodás korúak nyelvoktatása sajnos igen gyakran arra korlátozódik, hogy a gyerekek megtanulnak néhány mondókát, éneket, mert körjátékokat dalolva játszani milyen mókás, mert az évzáró ünnepélyen idegen nyelven dalolászni milyen aranyos, mert nincs is annál nagyobb büszkeség, amikor pici fiúnk/lányunk a karácsonyfa alatt lelkesen énekli, hogy „Oh, Tannenbaum…”. Ezen kívül megtanulnak néhány szót, a színeket, gyümölcsöket, néhány állatot, és gyönyörűen meg lehet számolni év végén, hogy milyen hatalmas a szókincsünk! Kézenfogható, konkrét, fel tudjuk mutatni, hogy ezt tanultuk, és a szülők elégedettek. Csak hogy annak, hogy a gyerek el tudja énekelni a Bruder Jakobot három nyelven, annak semmi értelme. Egy stabil, alap szókincsnek annak már van értelme, viszont az a néhány szó, amit óvodás korban képes a gyerek elsajátítani idegen nyelven, az pár hónap alatt könnyű szerrel megtanulható akkor is, ha gyerek harmadik osztályban kezd el idegen nyelvet tanulni. Nem lesz semmi hátránya azzal a gyerekkel szemben, aki mindezt óvodában megtanulta.
Ellenben van egy nagyon fontos dolog, amit mindenkinek el kell sajátítani nyelvtanuláskor ahhoz, hogy a nyelvet ténylegesen használni is tudja. Ez az „idegen nyelven történő gondolkodás”. Ez egy elég szerencsétlen kifejezés, és folyton az jut róla eszembe, amikor gyerekkoromban ezt hallgattam a nyelvtanároktól, hogy „Gondolkodj németül/oroszul!”, és hú de utáltam! Nyilván, mert hülyeség. (Ez olyan, mint amikor például hülye vagyok, és azt mondják, hogy gondolkozzam logikusan. Ha egyszer logikátlan vagyok, nem fogok tudni logikusan gondolkozni. Ez van.) Szóval nem egy jó kifejezés ez, de nem tudok rá jobbat. Biztosan van, de mivel ez itt nem egy tudományos folyóirat, így nem olvasok utána, bocsi. Ez itt csak egy józan paraszti észosztó. J Szóval azt értem idegen nyelven való gondolkodás alatt, hogy az embernek meg kell szokni, hogy olyan beszédet hall, amit nem ért. És meg kell tanulni apró részinformációkból vmi használható egészet összerakni. Az egyik legfontosabb dolog a nyelvtanulásnál ezt a készséget elsajátítani. Ez tulajdonképpen egy szelektálás. A beszéd tele van nagyon sok lényegtelen és kevésbé lényeges dologgal, aminek megértésére nincsen szükségünk ahhoz, hogy a hallottak lényegét felfogjuk. Amikor egy 9-10 éves gyerek elkezd idegen nyelvet tanulni, akkor szépen megtanulja, hogy az Apfel az az alma, az ist az a létige megfelelően ragozott alakja, és az kell a mondatba, akkor is, ha nem tetszik, a rot pedig pirosat jelent. Tehát: Der Apfel ist rot.= Az alma piros. Viszont, ha azt mondom, hogy „Die reifen Äpfel sind am meisten leuchtend rot.”, akkor a gyermek néz, mint borjú az új kapura, és azt mondja, hogy fogalma sincs, hogy miről van szó. Mert hogy hallott ő itt egy csomó mindent, amit nem ért, úgyhogy teljes a blokk. Viszont ha rendelkezünk ezzel az általam szelektáló képességnek nevezett dologgal, akkor mindkét mondat hallatán egy piros almára fogunk gondolni. Ez a szövegértés része. A beszédnél ez a jelenség ugyanúgy megfigyelhető. Szeretnénk kifejezni magunkat idegen nyelven. Kezdő nyelvtanuló mit csinál? Kigondolja az anyanyelvén, hogy mit akar mondani, és megpróbálja lefordítani. Nem megy, mert hiányos a szókincs, nem megy a nyelvtan sem. Ha elég ügyes, akkor nekifut újból, megpróbálja az anyanyelvén másképp kifejezni magát, és azt lefordítani. Ha elég ügyes és kitartó, akkor előbb-utóbb vmi hasznos is kisülhet belőle. De kb. 10 mondat után teljesen elfárad. Viszont ha tud a gyerek „idegen nyelven gondolkodni”, akkor már eleve az agyának az idegen nyelvű szótárát fogja használni. Ami lehet, hogy igencsak szegényes, de legalább rendelkezésre áll. És nem kínlódik azzal, hogy hogyan is tudná magát kifejezni, hanem mondja, amit tud. Nem túl szofisztikáltan, de lényegre törően. Nézzünk erre egy példát. Azt akarom mondani, hogy „Feltehetőleg nem érek oda az értekezletre, mert a lányomat fogszabályzásra kell vinnem.” Mi játszódik le a rutintalan nyelvtanuló agyában? „Mi az, hogy feltehetőleg? Nem tudom. Hogy mondjam másképp? Valószínűleg. Azt sem tudom. Hogy mondom másképp? Nincs több ötletem. Na jó, ezt akkor kihagyjuk. Mi az, hogy odaérni? Nem tudom. Akkor mondjuk, hogy elkésni. Na azt végre tudom: Verspätung haben! Mi az értekezlet?  Nem tudom. Mondjuk, hogy megbeszélés, azt tudom: Besprechung. Na de mi a vonzat? elkésni vhonnan… Nem tudom. Na akkor majd vmit mondok, vagy jó lesz, vagy nem. Mi az, hogy lányom? lány=Mädchen. De az nem jó, az nem az enyém, volt erre vmi más szó. Nem jut eszembe. Mondjuk azt, hogy gyerek, végülis tökmindegy. Fogszabályzás? Na jól van ám! Honnan tudjam? Vmi Zahn… Passz. A vinni az a bringen. Na akkor rakjuk össze: Ich habe Verspätung von der Besprechung, ich muss mein Kind zum Zahn… öööö… bringen.”
Na, itt a mondat. Nagyjából el tudjuk képzelni, hogy mindezt kinyögni mennyi időbe telt, ráadásul a tökéletestől is igencsak távol áll.
Mit mond az, aki kikerüli ezeket a felesleges köröket, és egyből „németül gondolkodik”, azzal dolgozik, ami a rendelkezésére áll: ”Ich kann nicht rechtzeitig kommen, ich muss zum Zahnarzt.” Na bumm. Kicsit le van egyszerűsítve, de a lényeg benne van, és nem szívta ki az összes energiánkat. Semmivel sem rosszabb, mint az első megoldás, csak gyorsabb. Csakhogy ahhoz, hogy ezzel a módszerrel kommunikáljunk, ahhoz erre rá kell érezni. És ez az érzés nem attól fog jönni, hogy ha minél többször elmondják nekünk, hogy gondolkodjunk németül! Ez két dologtól alakulhat ki, szerintem. Az egyik, ha kitartóan és hosszasan tanuljuk a nyelvet. Előbb-utóbb meg lesz az eredmény. Itt években gondolkodjunk. A másik pedig, ha kisgyermek korban elkezdjük. És itt jön az, amit annyi helyen hallunk, hogy „Olyan picik még, észrevétlenül ragad rájuk!”. És tényleg. 4-5 éves korban még nem zavarja őket, hogy nem értik pontosan, amit hallottak. Csinálják, amit érteni vélnek. És láss csodát: legtöbbször jól értik! Jó, nyilván tudni kell az ő szintjükön beszélni, egyszerűen, sokszor ismételve, körülírva, gesztikulálva, mutogatva, de a lényeg, hogy meg fogják érteni. És sokkal könnyedebben fogják tudni használni a nyelvet, mint akik mondjuk 10 évesen kezdik el tanulni. Lehet, hogy a szódolgozatuk ugyanolyan lesz, de gondolom, nem kell ecsetelnem, hogy nem ez a lényeg.

Na ezért hasznos a kisgyermekkori nyelvtanulás. Többek között. Szerintem. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése