Kártyák elkészítése

Néhány  tipp, hogy én hogyan szoktam a kártyáimat elkészíteni.

Kinyomtatom, lelaminálom. Feldarabolom őket. Én általában vágógéppel, úgy szebb és gyorsabb. Aztán a sarkokat lekerekítem, mert különben nagyon hegyes. Én saroklekerekítővel szoktam, egyszerű, és szép egyforma lesz. Csak sajnos ilyent nem lehet minden boltban kapni.
Ennek híján marad az olló.
A kártyákon a szegélyeket egyébként halványszürkére szoktam csinálni. Ennek előnye, hogy ha a vágás nem sikerül olyan pontosan, nem lesz olyan feltűnő a benne maradt vonal. Hátránya, hogy este lámpafénynél nem túl jó vagdosni. J

Az olyan kártyáknál, ahol a hátulján megoldókulcs van, például színpöttyökkel (én ritkán csinálok ilyent), ott érdemes szerintem vagy két külön lapra nyomtatni, és úgy összeragasztani, vagy vastagabb papírra nyomtatni (ha viszi a nyomtató), különben átlátszik. És hát a gyerekek leleményesek. J Vagy mondjuk a csipeszes kártyáknál szoktam egy plusz lapot ragasztani a hátuljára, főleg mert azt felemelve kell tartani, nem az asztalra fektetve, így sima nyomtatópapíron biztos, hogy átlátszik.


A memória kártyákkal meg az a gond, hogy gyakran kell fel-le forgatni, és ha csak simán lelamináljuk, folyton úgy kell felkaparni az asztalról. Ezért nem árt, ha van egy kis vastagsága. Ezt én úgy szoktam megoldani, hogy ráragasztom még pluszban egy dekorgumira. Én ezt kétoldalú ragasztóval szoktam (ami olyan vékony, mint egy cellux). De ha vkinek van erre jobb ötlete, akkor azt szívesen fogadom! Teljesen használható kártyákat kapunk így, és tartós is, csak macerás ennyit ragasztgatni. J

A bingó táblákat színesben és fekete-fehérben is összeállítom. Színesben nyilván szebb, de ezt én színes patronnal történő spórolás miatt csak fekete-fehérben szoktam nyomtatni. A bingó táblához nem csinálok külön kártyákat, a memória kártyákat vagy a tanulókártyákat használom hozzá, ami először a kezem ügyébe akad. J

A sudokut úgy szoktam, hogy lelaminálom a táblát is, és a kártyákat is. Teszek rájuk öntapadós tépőzárat. Így annyiszor használom fel, ahányszor akarom, többféleképpen feltehetem a képeket a táblára, a tépőzár megtartja, nem csúszkálnak el rajta a kártyák.


A plakátokat kétféle formátumban csinálom, egy A3-as és egy A4-es variációban (ami két oldalas). Aki tud A3-ast nyomtatni, annak szerencséje van. Aki- hozzám hasonlóan- csak A4-est tud, annak marad az összeillesztgetés. Mivel nyomtatáskor általában marad egy vékony csík a lap szélén, így az összeillesztésnél ráhagyok kicsit, azt le kell vágni. Ja, és hát én lelaminálom egyben A3 méretben. Aki csak A4-est tud laminálni, az egy szélesebb átlátszó ragasztóval ragassza össze.


Ugyanezt a ragasztós megoldást tudom csak a kukacos társasra is, mivel az meg 4 db A4-es papírból áll, egymás mellett hosszában.

A tanulókártyákat háromféle variációban csinálom. Először is eleve névelőnként különböző színes háttérrel. Aki nyomtatópatron-kímélőbb megoldást szeretne, annak jó a második verzió: a képek háttér nélkül vannak, névelőnként külön oldalon, így lehet különböző színű papírra nyomtatni őket. (Én így szoktam.) Aki pedig nem akar ezzel bajlódni, és elég neki a sima fehér kártya, annak ott a harmadik változat. A legvégén pedig a szavak, amiket laminálás előtt rá lehet ragasztani a kártyák hátuljára.


A hajtogatós könyvet kétféleképpen is meg lehet csinálni.
  •  Először le kell laminálni. Na jó, nem kell, csak tanácsos. J (Széleket le kell vágni, mivel a nyomtató pontatlansága miatt ráhagyok kicsit a szélekre.) Utána a spirálozóval kilyukasztani, a vonal mentén szétvágni, a lapokat összekeverni, és tetszőleges sorrendben összeállítva spirálozni.
  • Laminálni, gyümölcsöket körbevágni, vonalmentén kettévágni. Hátuljára tépőzárat ragasztok, a tépőzár másik felét pedig egy szintén laminált sima lapra. A gyümölcsöket pedig tetszőlegesen rátépőzárazhatjuk a lapra akár párban,

          akár összekeverve.

(A második variációban a fényképen még nem az én rajzaim vannak. Ezt még régebben csináltam.)

A Quartett kártyákat kinyomtatom, kivágom, lekerekítem. Laminálás előtt ráragasztom egy másik, vmivel szélesebb papírra. Színesre. Hogy miért? Mert jobban néz ki színes kerettel, és így nagyobb is. És hogy akkor miért nem nyomtatom eleve kerettel, nem kéne annyit vagdosni és ragasztgatni? Egyrészt azért, mert kímélem a színes nyomtatópatront. Másrészt meg azért, mert ezekkel a kártyákkal úgy játszunk, hogy kézben tartjuk őket, egyszerre többet, így nem árt, ha kicsit erősebb a tartása, nem olyan nyegle. És így nem látszik át. Persze nyomtathatjuk egyből vastagabb papírra is. Kinek hogy tetszik jobban. Nekem így.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése