A színekkel olyan jókat lehet játszani! A
színes zsákokat a
sok apró színes kütyüvel nem lehet megunni. (Jó, biztosan meg lehetne, ha
minden nap azzal játszanánk.)
A másik kedvenc: a szörnyecskék! Minden színből készítettem
egy szörnyet (nyomtat, kivág, laminál, kivág, lyukaszt, gumi befűz, megköt=
kész) Ezeket a gyerekek a homlokukra teszik, és ők lesznek a piros, kék, sárga
stb. szörnyecskék. Akik a színükkel megfelelő dolgokkal táplálkoznak. Tehát a
sárga szörnyecskének össze kell gyűjteni a sárga dolgokat, a pirosnak a
pirosakat stb. Ezt játszhatjuk színes tárgyakkal, kártyákkal, ezeket
szétteríthetjük, eldughatjuk, játszhatunk időre, ki talál többet… Aki
megtalálja az összes „ennivalóját”, az mondja, hogy „Ich bin satt!”
Sajnos az én szörnyeim már elég régiek, és sehol sem
találom, amiről nyomtattam őket, úgyhogy nem tudom közzé tenni. De nem túl
nehéz néhány színes szörnyet keresni. Vagy még jobb, ha a gyerekek készítik el.
Ezeket a kártyákat most csináltam, de szerzői jogi problémák
miatt ezeket sem teszem közzé.
L
Csak az ötlet miatt mutatom, hátha vki kedvet kap.
Minden színből összegyűjtöttem 4 mesefigurát. Ezeket először
megbeszéljük, mi micsoda, milyen színű, aztán jöhet a gyűjtés. Ez még nem olyan
nehéz feladat, hamar megtalálja mindenki a saját színét. Érdekesebbé akkor
válik, amikor ugyanezeket a képeket fekete-fehérben kell megkeresni.
Még jobb, ha ilyenkor szörnyecskét cserélnek a gyerekek,
mert mindenki a saját 4 db figurájára koncentrált jobban, így az összes többit
megtalálni kicsit nehezebb.
És hogy ez nyelvileg miért hasznos? Mert a feladat után
mindent leellenőrzünk, megbeszélünk, és nem csak a színeket gyakoroljuk ezzel, hanem
az egyszerű mondat szerkezeteket kijelentő módban, kérdő mondatban… Ist das rot? Ja, das ist rot. Ist Peter Pan
blau? Nein, Peter Pan ist grün. Jó, nem Pán Péter zöld, hanem a ruhája, de
itt most nem ez a lényeg. Hanem hogy rögzüljön, hogy az az „ist” akkor is ott van a német mondatban, amikor a magyarban
látszólag se híre, se hamva.
